2023-as év ősmaradványa: BOROSTYÁN

Bakonyi Természettudományi Múzeum Zirc

A borostyán egy fosszilis gyanta. A legtöbben az ásványokhoz sorolják, de a keletkezését tekintve egyértelműen az ősmaradványokhoz tartozik. Nagyon sok változatának adtak külön nevet: szukcinit (balti borostyánok), dominikai borostyán, birmit (burmai), gedanit (Lengyelország, Litvánia, Ukrajna, Spanyolország), glesszit, goitschit (Bitterfeld környéke), kopalnit, krantzit, rosthornit, rumenit (Keleti-Kárpátok, Buzău), szimetit (Szicília).

A görögök elektronnak nevezték, mivel dörzsölésre statikus áramot vesz fel, innen eredhetnek az elektron, elektromosság szavak is.

Nagyon szeretik hamisítani. Általában az avatatlan szem nem tudja megkülönböztetni a valódit a hamisítványtól. Az egyik elválasztási módszer a sűrűségen alapul, mivel az eredeti borostyánnak nagyon kicsi a sűrűsége, ezért úszik a víz tetején. Egy másik módszer szerint, ha egy felforrósított varrótűvel megérintjük a követ és fenyőgyanta illata van a füstjének, akkor eredetinek lehet gondolni.

Már az őskortól kezdve ékszereket készítettek belőle, és fizető eszközként is használták. A vele folytatott kereskedelemi útvonal neve „borostyánút” lett, ami a Baltikum és a Mediterráneum között volt, és Magyarország nyugati felén haladt át (Szombathely). Az ókorban, ahogy manapság is, hittek a gyógyító erejében. A középkorra „már csak” anyagi jelentőséget tulajdonítottak neki.

Nagyon fontos szerepe van az fosszilis ízeltlábúak kutatásánál, ugyanis a legtöbb kiváló megtartású rovart borostyánokban találták.

Magyarországon Ajkáról került elő a legtöbb példány, de a feketekőszén bányászat befejezésével – néhány beásott gödör kivételével – ez megszűnt. Fontosabb lelőhelyek még: Németország (Varnemünde), Oroszország, Libanon, Burma, Közép-Ázsia.

Rovarok az ajkaitban

A késő krétában, kb. 85 millió évvel ezelőtt Ajka környékén trópusi mocsárerdők voltak, amiből jó minőségű feketekőszén keletkezett. Ebből az üledékből került elő az ajkait nevű borostyán változat. Korábban már a magángyűjtők is tudták (Szabó István magángyűjtő szóbeli közlése), hogy vannak rovarmaradványok ezekben a borostyánokban, de szisztematikus kutatás nem volt eddig.

Az utóbbi években Szabó Mártonék kezdték átnézni a közgyűjteményekben és magángyűjteményekben található borostyánokat, amikben az eddig ismert maradványok mellett több rovart is találtak. Az egyik a metálfényű őscsótány (Alienopterix santonicus).

Ezen kívül leírásra került az Ajkanesia harmincipsziloni és az Amissidigitus belai, amik a bogárölő darazsak családjába (Bethylidae) tartoznak, illetve a Spathiopteryx soosi, ami egy mára már egy teljesen kihalt darázscsalád tagja volt.

Borostyán szoba története

A 18. században I. Frigyes porosz király találta ki a borostyánkő szobát a berlini kastélyában, aminek a falait hatalmas borostyánból készült szobrok és borítások, valamint arany díszítette. Ezt 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajánlotta fel, és a szobát a Szentpétervár melletti Carszkoje Szeló-i Katalin-palotába szállították. A II. világháború során a náci katonák elvitték Oroszországból, és nyoma veszett. (forrás: Fiziker Róbert: A legendás borostyánszoba.)

Névváltozatai: elektron (görög)

Képlete: C78H11O10S

Kristályrendszetani besorolása: amorf

Osztályba tartozása: szerves ásványok

Fénye: gyantafényű

Mohs-skála szerinti keménysége: 2,0–2,5

Hasadása: nincs, törése kagylós

Szöveg: Katona Lajos Tamás, Keserü Ildikó

Fotók: Katona Lajos Tamás, Hajdu Zsófia, Szabó és munkatársai

Képek forrásai: https://magyardinoszaurusz.hu/