A pécsi szénbányák vasasi külfejtésében már az 1960-as években kerültek elő dinoszaurusz lábnyomok, melyeket a bányászok csak „tyúknyomoknak” hívtak. A lábnyomokat, melyeket egy kb. 2-3 méteres, kis termetű dinoszaurusz hagyhatott hátra, Komlosaurus carbonis néven írta le Kordos László 1983-ban. Nemzetségnevét Komló városa, fajnevét pedig a kőszén latin neve után kapta. Néhány évvel később a pécsbányai külfejtésben egész lábnyomsorozatokat találtak geológus hallgatók és tanáraik. A Komlosaurus csontjai viszont máig nem kerültek elő, és talán soha nem is fognak, hiszen más körülmények határozzák meg a csontok, és mások a lábnyomok megőrződését. Azonban a nyomok önmagukban is rengeteg információt nyújtanak, adott esetben akár többet is, de legalábbis mást, mint a csontok. A nyomokból következtethetünk az állat testelépítésére és tartására. A nyomok elárulják, hogy járás közben emlős módjára egyenes lábakkal, vagy hüllő módjára, terpesztett lábakkal közlekedett-e. Az is kiderülhet, hogy a farkát felemelve tartotta-e járás közben, vagy inkább maga után húzta. A lábnyom méretéből és a lépéshosszból pedig az állat gyorsasága is kiszámítható.
A lábnyomok földtani környezetének sokoldalú vizsgálata eredményeképpen rekonstruálhátó volt az őshüllő egykori életterét jelentő tengerparti kőszénláp is. Így készülhetett el a 2019-es év ősmaradványának választott Komlosaurus carbonis rekonstrukciója, amely a nyomokkal együtt megtekinthető a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításában.
