| ELINDULT A 2023 -AS SZAVAZÁSUNK! | |
| ELÉRHETŐ AZ ÚJ HONLAPON, MELYNEK CÍME: evasvanya.hu |
 | |
| BEKÜLDÉS MEGHOSZABBÍTVA MÁJUS 30-IG! | |
|
| |
 |
Pályázati kiírás Jelentkezési lap Tudj meg többet a turmalinról és a megalodonról!TURMALIN MEGALODON |
 |
| Következő évi nyerteseink |
|
|---|---|
| Turmalin |
Megalodon |
TURMALINA sokszínű drágakő, üledékek életútjának krónikása boroszilikát ásványcsoport; trigonális rendszerben kristályosodik; a Mohs-skálán a keménysége: 7-es (az üveget karcolja) Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre. Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét), akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő. Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük. Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin). A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez. Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek). Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig). Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik. Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa. |
MEGALODON - óriás őscápaAz óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Előbbit jól jelzi, hogy régebben nevezték Carcharodon, Procarcharodon és Carcharocles megalodon-nak is. Jelenlegi tudásunk szerint nem a ma élő fehér cápa rokona, hanem a heringcápa alakúak közé tartozik. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert. Korának tengeri csúcsragadozója volt, fő táplálékát emlősök: kisebb termetű bálnák, delfinek, tengeri tehenek, fókák képezték. Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető. Kihalása egyik fő okának a kezdődő jégkorral beköszöntő globális lehűlést, egyben a világtengerek vizének lehűlését tartják. Magyarországon nagyjából egy tucatnyi lelőhelyről ismerjük leleteit. |
| Turmalin (dinnyeturmalin) |
Megalodon |
|
Megszülletett a szavazás eredménye. |
|
| apatit |
barit |
turmalin |
 |
APATITCsalóka, de nélkülözhetetlen tartóelemünk - vízmentes foszfát csoport - hexagonális rendszerben kristályosodik, - a Mohs-féle keménységi skála referenciaásványa (5-ös keménység) Nevét a görög „apatao” (megcsal, megtéveszt) kifejezés után kapta, utalva arra, hogy könnyen összetéveszthető más ásványokkal, pl. a berill-lel. Csontjaink és a fogzománc fontos alkotóeleme, ezért kell nagy figyelmet fordítanunk táplálkozásunk során a megfelelő foszfor- és fluoridbevitelre. Az élettelen környezetben is gyakori ásvány: átlátszó, áttetsző, színtelen – vagy sárgásra, zöldre, kékre, barnára színezett – kristályai sokféle kőzetben előfordulnak, de általában csak igen kis mennyiségben („mellékes elegyrészként”). Kristályainak termete a képződési hőmérséklet függvényében változik. Kristálylapjainak felülete üvegfényű, törési felületen zsírfényű. Ultraibolya fényben általában fluoreszkál. A madár- és denevérürülék felhalmozódásával keletkezett guanó fő alkotó ásványa. A foszfort – amelynek az apatit a legfontosabb ásványa – főként műtrágya- és mosószer-gyártásra használjuk. |
BARIT A galenit után egy újabb „fajsúlyos” pályázó bárium-szulfát (BaSO4), rombos rendszerben kristályosodik, a Mohs-skálán a keménysége 3–3,5 A gyakori ásványok közé tartozik. Szép, többnyire táblás, olykor nyúlt oszlopos kristályait az ásványgyűjtők nagy becsben tartják, nagy tömegű előfordulásai viszont a bányászok számára kedvesek. Ipari nyersanyagként részben azt a feltűnő sajátságát aknázzák ki, amely egyik határozó bélyege is, tudniillik nemfémes külleme dacára szembetűnően nehéz, azaz nagy a sűrűsége: kb. 4,5 g/cm3. Innen ered a neve is: barisz görögül nehezet jelent. A német bányásznévből magyarított súlypát név pedig másik jellegzetes tulajdonságára, három irányú (bár eltérő minőségű) hasadására is utal. A tiszta bárium-szulfát fehér (festékként baritfehér néven ismert), viszont a barit ásvány üvegfényű kristályai sárgás, barnás, kékes vagy vöröses színűek, néha zárványoktól színezettek. Az iparban leginkább fúróiszap nehezítésére, emellett bárium kinyerésére, festékek, műanyag- és gumiáruk töltő- és nehezítőanyagaként, illetve sugárzáselnyelő adalékként alkalmazzák. A Kárpát-medencében híres előfordulásai voltak a Gutinban és a Szepes-Gömöriérchegységben. A mai Magyarországon gyakori a Budai-hegységben, szép kristályai fordultak elő Gyöngyösoroszin, a Velencei-hegységben pedig pár évig bányászták is. |
TURMALINA sokszínű drágakő, üledékek életútjának krónikása boroszilikát ásványcsoport; trigonális rendszerben kristályosodik; a Mohs-skálán a keménysége: 7-es (az üveget karcolja) Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre. Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét), akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő. Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük. Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin). A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez. Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek). Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig). Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik. Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa. |
|---|
 |
gyapjas orrszarvúA jégkori megafauna jellegzetes tagja volt, tudományos nevét a fogairól kapta: a coelodonta szó jelentése latinul „lyukas fogú”. Főleg fűfélékkel táplálkozott. A pleisztocénben fejlődött ki Ázsiában, első bevándorlása Európába nagyjából 400– 500 ezer évvel ezelőttre tehető. Igazán gyakorivá azonban csak a jégkor utolsó szakaszában, az utolsó 150 ezer évben vált, Magyarországról közel 200 lelőhelyről kerültek elő a maradványai. A hideg, sztyeppi körülményekhez alkalmazkodott, vastag szőrbundát viselt. Testhossza meghaladhatta a 3,5 métert, súlya a 2,5 tonnát. Fején egy hosszú elülső és egy rövid hátulsó szarutülköt viselt, ezek tapadási helye jól látszik a koponyán, erősen rücskös csontfelület formájában. A faj végzetét a pleisztocén végi környezetváltozás, a klíma felmelegedése és a növényzet nagymértékű megváltozása okozta. Nagytömegű kihalásuk 17–14 ezer évvel ezelőttre tehető, néhány kutató szerint azonban az utolsó populációk egyes területeken néhány ezer évvel tovább is fennmaradhattak |
óriásfogú őscápaAz óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Előbbit jól jelzi, hogy régebben nevezték Carcharodon, Procarcharodon és Carcharocles megalodon-nak is. Jelenlegi tudásunk szerint nem a ma élő fehér cápa rokona, hanem a heringcápa alakúak közé tartozik. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert. Korának tengeri csúcsragadozója volt, fő táplálékát emlősök: kisebb termetű bálnák, delfinek, tengeri tehenek, fókák képezték. Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető. Kihalása egyik fő okának a kezdődő jégkorral beköszöntő globális lehűlést, egyben a világtengerek vizének lehűlését tartják. Magyarországon nagyjából egy tucatnyi lelőhelyről ismerjük leleteit. |
tengeri liliomA tengeri liliomok vagy krinoideák a tüskésbőrűek közé tartoznak, hasonlóan a tengeri sünhöz, a tengeri uborkához és a tengeri csillaghoz. Ötsugaras szimmetriába rendeződő, egy központi kehelyhez kapcsolódó karjaik, és hogy a legtöbbjük nyéllel rögzül, olyan benyomást kelt, mintha valami különös virágok lennének a tengeraljzaton. Mai képviselőik mélytengeriek, kivéve a szabadon úszó „toll csillagok”-at. Annak ellenére, hogy a ma élő tengeri liliomok csak kevés figyelmet kapnak, ez a mintegy 480–470 millió éve, a kora-ordovíciumban megjelent csoport a paleozoikum és a mezozoikum egyik fő karbonáttermelő szervezete volt. Élethelyzetben „dús kertek”-et alkottak az egykori sekélytengeri környezetekben. Elhalásuk után mészanyagú vázuk és nyéltagjaik szétestek, és a korallhomokhoz hasonlóan borították a selfeket. Ebből az üledékből képződött az ún. krinoideás mészkő, ami nagyon gyakori mezozoikumi kőzet a Dunántúli-középhegységben is. |
| gyapjas orrszarvú |
óriásfogú őscápa |
tengeri liliom |
Kezedben a múlt - Az év ásványa és ősmaradványa
A Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) 2015 második felében útjára indította az „Év ásványa” és az „Év ősmaradványa” programot. A program célja a földtudományok két pillérének, az ásványoknak és az ősmaradványoknak a népszerűsítése, valamint az ismeretterjesztés.
Az MFT Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának és Őslénytani-Rétegtani Szakosztályának vezetősége 2016 őszén három-három jelöltet állított, melyekre a facebookon és honlapunkon szavazhattak az érdeklődők. A program sikerességén felbuzdulva évente tervezzük hasonló szavazások létrehozását, melynek nyertes ásványa és ősmaradványa kiemelt tekintetet kap a kapcsolódó programokon.
A turmalin
Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták
Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre.
Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét),
akár
egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő.
Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük.
Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin).
A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit.
Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok.
Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez.
Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek).
Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig).
Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik.
Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa.
A Megalodon (Óriásfogú őscápa)
Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Előbbit jól jelzi, hogy régebben nevezték Carcharodon, Procarcharodon és Carcharocles megalodon-nak is. Jelenlegi tudásunk szerint nem a ma élő fehér cápa rokona, hanem a heringcápa alakúak közé tartozik. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert. Korának tengeri csúcsragadozója volt, fő táplálékát emlősök: kisebb termetű bálnák, delfinek, tengeri tehenek, fókák képezték. Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető. Kihalása egyik fő okának a kezdődő jégkorral beköszöntő globális lehűlést, egyben a világtengerek vizének lehűlését tartják. Magyarországon nagyjából egy tucatnyi lelőhelyről ismerjük leleteit.
