/* szavazás 2020 innen */


Kedves Pályázók!
Az Év ásványa és az Év ősmaradványa program közös rajzpályázatot hirdet általános iskolások és óvodások számára a galenit és a Komlosaurus, avagy
„KEZEDBEN A MÚLT 2019"
címmel a 2019-as év nyerteseiről!





Az Év ásványa
és
Év ősmaradványa
program idén is meghirdeti rajzpályázatát.


Részletekért tekintse meg plakátunkat!


Pályázati kiírás

Pályázati kiírás (nyomtatóbarát)

Jelentkezési lap









Következő évi nyerteseink

Turmalin

Megalodon

TURMALIN

A sokszínű drágakő, üledékek életútjának krónikása

boroszilikát ásványcsoport;
trigonális rendszerben kristályosodik;
a Mohs-skálán a keménysége: 7-es (az üveget karcolja)

Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták
Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre.
Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét),
akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő.
Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük.
Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin).
A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit.
Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok.
Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez.
Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek).
Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig).
Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik.
Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa.
MEGALODON - óriás őscápa

Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Előbbit jól jelzi, hogy régebben nevezték Carcharodon, Procarcharodon és Carcharocles megalodon-nak is. Jelenlegi tudásunk szerint nem a ma élő fehér cápa rokona, hanem a heringcápa alakúak közé tartozik. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert. Korának tengeri csúcsragadozója volt, fő táplálékát emlősök: kisebb termetű bálnák, delfinek, tengeri tehenek, fókák képezték. Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető. Kihalása egyik fő okának a kezdődő jégkorral beköszöntő globális lehűlést, egyben a világtengerek vizének lehűlését tartják. Magyarországon nagyjából egy tucatnyi lelőhelyről ismerjük leleteit.

Turmalin (dinnyeturmalin)

Megalodon



Megszülletett a szavazás eredménye.
Ennek megfelelően az Év ásványa 2020 címet a
turmalin nyerte el,
az Év ősmaradványa 2020 címet pedig a Megalodon, az óriás őscápa.
Velük ismerkedünk meg 2020-ben komolyan, viccesen, játékosan, rajzolva, mesélve, olvasva.
Kicsik és nagyok egyaránt tanulhatnak majd velünk.



apatit

barit

turmalin

BARIT

A galenit után egy újabb „fajsúlyos” pályázó bárium-szulfát (BaSO4),
rombos rendszerben kristályosodik,
a Mohs-skálán a keménysége 3–3,5

A gyakori ásványok közé tartozik. Szép, többnyire táblás, olykor nyúlt oszlopos kristályait az ásványgyűjtők nagy becsben tartják, nagy tömegű előfordulásai viszont a bányászok számára kedvesek.
Ipari nyersanyagként részben azt a feltűnő sajátságát aknázzák ki, amely egyik határozó bélyege is, tudniillik nemfémes külleme dacára szembetűnően nehéz, azaz nagy a sűrűsége: kb. 4,5 g/cm3.
Innen ered a neve is: barisz görögül nehezet jelent.
A német bányásznévből magyarított súlypát név pedig másik jellegzetes tulajdonságára, három irányú (bár eltérő minőségű) hasadására is utal.
A tiszta bárium-szulfát fehér (festékként baritfehér néven ismert), viszont a barit ásvány üvegfényű kristályai sárgás, barnás, kékes vagy vöröses színűek, néha zárványoktól színezettek.
Az iparban leginkább fúróiszap nehezítésére, emellett bárium kinyerésére, festékek, műanyag- és gumiáruk töltő- és nehezítőanyagaként, illetve sugárzáselnyelő adalékként alkalmazzák.
A Kárpát-medencében híres előfordulásai voltak a Gutinban és a Szepes-Gömöriérchegységben.
A mai Magyarországon gyakori a Budai-hegységben, szép kristályai fordultak elő Gyöngyösoroszin, a Velencei-hegységben pedig pár évig bányászták is.
TURMALIN

A sokszínű drágakő, üledékek életútjának krónikása

boroszilikát ásványcsoport;
trigonális rendszerben kristályosodik;
a Mohs-skálán a keménysége: 7-es (az üveget karcolja)

Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták
Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre.
Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét),
akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő.
Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük.
Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin).
A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit.
Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok.
Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez.
Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek).
Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig).
Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik.
Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa.
gyapjas orrszarvú

A jégkori megafauna jellegzetes tagja volt, tudományos nevét a fogairól kapta: a coelodonta szó jelentése latinul „lyukas fogú”. Főleg fűfélékkel táplálkozott. A pleisztocénben fejlődött ki Ázsiában, első bevándorlása Európába nagyjából 400– 500 ezer évvel ezelőttre tehető. Igazán gyakorivá azonban csak a jégkor utolsó szakaszában, az utolsó 150 ezer évben vált, Magyarországról közel 200 lelőhelyről kerültek elő a maradványai. A hideg, sztyeppi körülményekhez alkalmazkodott, vastag szőrbundát viselt. Testhossza meghaladhatta a 3,5 métert, súlya a 2,5 tonnát. Fején egy hosszú elülső és egy rövid hátulsó szarutülköt viselt, ezek tapadási helye jól látszik a koponyán, erősen rücskös csontfelület formájában. A faj végzetét a pleisztocén végi környezetváltozás, a klíma felmelegedése és a növényzet nagymértékű megváltozása okozta. Nagytömegű kihalásuk 17–14 ezer évvel ezelőttre tehető, néhány kutató szerint azonban az utolsó populációk egyes területeken néhány ezer évvel tovább is fennmaradhattak
óriásfogú őscápa

Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Előbbit jól jelzi, hogy régebben nevezték Carcharodon, Procarcharodon és Carcharocles megalodon-nak is. Jelenlegi tudásunk szerint nem a ma élő fehér cápa rokona, hanem a heringcápa alakúak közé tartozik. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert. Korának tengeri csúcsragadozója volt, fő táplálékát emlősök: kisebb termetű bálnák, delfinek, tengeri tehenek, fókák képezték. Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető. Kihalása egyik fő okának a kezdődő jégkorral beköszöntő globális lehűlést, egyben a világtengerek vizének lehűlését tartják. Magyarországon nagyjából egy tucatnyi lelőhelyről ismerjük leleteit.
tengeri liliom

A tengeri liliomok vagy krinoideák a tüskésbőrűek közé tartoznak, hasonlóan a tengeri sünhöz, a tengeri uborkához és a tengeri csillaghoz. Ötsugaras szimmetriába rendeződő, egy központi kehelyhez kapcsolódó karjaik, és hogy a legtöbbjük nyéllel rögzül, olyan benyomást kelt, mintha valami különös virágok lennének a tengeraljzaton. Mai képviselőik mélytengeriek, kivéve a szabadon úszó „toll csillagok”-at. Annak ellenére, hogy a ma élő tengeri liliomok csak kevés figyelmet kapnak, ez a mintegy 480–470 millió éve, a kora-ordovíciumban megjelent csoport a paleozoikum és a mezozoikum egyik fő karbonáttermelő szervezete volt. Élethelyzetben „dús kertek”-et alkottak az egykori sekélytengeri környezetekben. Elhalásuk után mészanyagú vázuk és nyéltagjaik szétestek, és a korallhomokhoz hasonlóan borították a selfeket. Ebből az üledékből képződött az ún. krinoideás mészkő, ami nagyon gyakori mezozoikumi kőzet a Dunántúli-középhegységben is.

gyapjas orrszarvú

óriásfogú őscápa

tengeri liliom





Kezedben a múlt - Az év ásványa és ősmaradványa

A Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) 2015 második felében útjára indította az „Év ásványa” és az „Év ősmaradványa” programot. A program célja a földtudományok két pillérének, az ásványoknak és az ősmaradványoknak a népszerűsítése, valamint az ismeretterjesztés.

Az MFT Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának és Őslénytani-Rétegtani Szakosztályának vezetősége 2016 őszén három-három jelöltet állított, melyekre a facebookon és honlapunkon szavazhattak az érdeklődők. A program sikerességén felbuzdulva évente tervezzük hasonló szavazások létrehozását, melynek nyertes ásványa és ősmaradványa kiemelt tekintetet kap a kapcsolódó programokon.

A turmalin

Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták
Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre.
Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét),
akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő.
Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük.
Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin).
A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit.
Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok.
Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez.
Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek).
Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig).
Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik.
Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa.

A Megalodon (Óriásfogú őscápa)

Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Előbbit jól jelzi, hogy régebben nevezték Carcharodon, Procarcharodon és Carcharocles megalodon-nak is. Jelenlegi tudásunk szerint nem a ma élő fehér cápa rokona, hanem a heringcápa alakúak közé tartozik. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert. Korának tengeri csúcsragadozója volt, fő táplálékát emlősök: kisebb termetű bálnák, delfinek, tengeri tehenek, fókák képezték. Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető. Kihalása egyik fő okának a kezdődő jégkorral beköszöntő globális lehűlést, egyben a világtengerek vizének lehűlését tartják. Magyarországon nagyjából egy tucatnyi lelőhelyről ismerjük leleteit.

A galenit


A Komlosaurus


A program koordinátora Kóthay Klára (ELTE Természetrajzi Múzeum Ásvány- és Kőzettár, MFT Oktatási és Közművelődési Szakosztály).
A program arculatát és a programhoz tartozó szórólapokat Bubik Veronika grafikus dolgozta ki.
A program honlapját Virág Attila készítette (MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, MFT Őslénytani és Rétegtani Szakosztály).
A honlapot kezeli Gazsi Zoltán (Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar)
A program Palotás Klára (Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, MFT Általános Földtani Szakosztály) kezdeményezésére jött létre.
A programot 2016-ban felépítő koordinátor Gherdan Katalin (Pásztói Múzeum, MFT Oktatasi és Közművelődési Szakosztály).
Kérdését, véleményét várjuk az evasvanya@gmail.com és az evosmaradvanya@gmail.com címen!
Ha szeretne naprakész lenni a programmal kapcsolatban, kövessen minket az Év ásványa és az Év ősmaradványa facebook oldalakon is!
A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.